Nagyon sokan, amikor munkahelyváltás előtt állnak, leporolják a régi önéletrajzukat, amit évekkel, de akár egy évtizeddel ezelőtt írtak, majd ezt követően beküldik a kinézett céghez. Ezután következik a várakozás. Rosszabb esetben egyáltalán nem érkezik válasz, jobb esetben visszautasítással szembesülünk. De, mégis miért?

Álláshirdetés kapcsán nyilvánvaló, hogy valószínűleg nem csak mi látjuk, hanem mások is, ami azt jelenti, hogy akár több tucat jelentkezővel kell felvennünk a versenyt és olyan CV-t villantanunk, mely biztosan felkelti a HR munkatárs figyelmét. Ez egyszerűnek hangzik, azonban sajnos közel sem az. Ha jó pár évvel ezelőtt írtuk meg az önéletrajzunkat, akkor nem feltétlenül annak feljavítása lesz a megoldás, hanem sokkal jobban járunk, ha egy teljesen újat írunk. De, ezt csak azt követően, ha megvan az az álláshirdetés, amely elnyerte a tetszésünket és amire szívesen pályázunk. Sokan nem is tudják, hogy a CV-t az álláshirdetés alapján érdemes megírni. A HR szakember is azt nézi, hogy a kezébe kerülő önéletrajzok mennyire passzolnak össze az adott pozícióval.

Sokan úgy vélik, hogy minél több információt meg kell osztani a CV-ben, ez azonban egyáltalán nem így van. A túl sok információ ugyanis egyáltalán nem előnyös, egy több oldalas önéletrajzot egy HR-es sem szívesen olvas el. Ugyanakkor azzal sem érünk el eredményt, ha alig osztunk meg magunkról információkat és nagyon szűkszavúan írunk. Lényegre törőnek kell lenni és arról kell írnunk, amire a munkáltató kíváncsi, vagyis egy kicsit az ő fejével kell gondolkodnunk. Természetesen a tartalom és a CV stílusa is sokat számít. Kreatívabb pozíciók esetében át lehet lépni a korlátokat és érvényesülhet a kreatívabb énünk, azonban hagyományos munkakörök esetében ne cifrázzuk a CV-t.